A legérdekfeszítőbb mozifilm, amit valaha látni fogsz!
- Gloria Grace
- 2024. okt. 23.
- 8 perc olvasás
Játsszunk együtt.
Mozizzunk.
Kedves Olvasóm, gyere el velem egy mozifilmre. Meghívlak!
A régi Föld és az új Föld lakosainak életét hasonlítja össze a film, amit meg fogunk együtt nézni.
Válassz egy moziszéket, helyezd magad kényelembe, dőlj hátra és figyelj. Hagyd, hogy hasson rád a film.
Ilyen filmet még nem láttál, mert a vásznon egyszerre párhuzamosan két filmet vetítenek. A bal felén a régi Földön élő emberek élete van bemutatva, a jobb felén szimultán pedig az Új Föld lakosainak élete.
Párhuzamosan tudod nézni bármelyik verziót.
Pont mint ahogyan energetikailag is működik az egész. Való értelemben párhuzamosan vannak jelen a régi föld dimenziói/idővonalai és az Új Föld dimenziói/idővonalai.
Az alapján, amit most látni fogsz a vásznon, el fogod tudni dönteni, hogy Te jelenleg a régi földön vagy az új földön élsz. És azt is, hogy hol szeretnél, hová tartozol.
A régi föld lakosainak életét kezded el először nézni a bal oldalon. Úgy tűnnek, mint akik teszik a "normális" hétköznapi dolgaikat, reggel felkelnek, gyorsan kávét készítenek, közben görgetik picit a telefonjukat, aztán rohanva indulnak a munkájukba. Megszokták már a belvárosi piszkos levegőt, nem zavarja őket a folytonos hangzavar. Egyrészt könnyűnek is érződik az életük, meg minden olyan megszokott. Másrészt viszont akárhol is keresed a kreatív igaz valójukat, szomorúan ismered be magadnak, hogy nem találod bennük. Olyan, mintha lemondtak volna arról az énjükről. Olyan, mintha multinál végzett robotmunkával szerzett jó pénzért alkut kötöttek volna, hogy cserébe lemondanak arról, hogy feltárják belső kincseiket. Sokan jól el is híztak a látszólagos kényelemben és nem értik, hogy a testük az valójában egy isteni templom, aminek jó gondját kellene, hogy viseljék. Látszólag, materiális szinten minden egyben van az életükben, de valami mégis fura neked. Aztán hogy kicsit eltereld a figyelmedet, elkezded nézni a vászon jobb felét.
Wow, azta! Na nem erre számítottál, amit látsz. Azt hitted, hogy az Új Földön nagy csoportosulásokban vannak együtt az emberek és minden csupa "fény és szeretet" és idill és láblógatás. De akkor lehet, hogy téged félrevezettek eddig? Az Új Földön olyan embereket látsz most, akik el vannak merülve az alkotásaikban. Persze vannak kisebb csoportosulások, de valahogy azt látod az Új Földön élő emberek szemében, hogy ők elsősorban az önmagukban rejlő kincseket szeretnék kiaknázni és a belső erejük mesterévé szeretnének válni és ennek érdekében teljesen megbékéltek azzal, hogy lesznek bőven olyan időszakaik, amikor "kiszakadnak a világból".
Megértették, hogy ahhoz, hogy kompatibilissá váljanak az Új Föld magas és tiszta frekvenciáival, önmagukat kell megtisztítaniuk minden felesleges zörejtől és ricsajtól és drámától. Látsz olyan Új Föld lakókat, akik még csak nemrég váltottak a régi földről az új földre és nekik még a korábbi automatikusan működő mechanizmusaik közül egy-kettő próbálná visszarántani őket a régi föld drámáiba. Mert hajjaj, mennyi dráma és krízis volt is ott. Olyan ismerősnek tűnt az az élet. Visszanézel a vászon bal oldalára és most hirtelen óriási kontrasztot látsz. Az Új Föld tiszta és harmónikus energiáinak a viszonylatában a régi föld hirtelen feleslegesen túltömítettnek és zajosnak érződik. Hiányzik számodra belőle az igazi érték. Az igazi mélységek. Nem tökéletesebbnek tűnnek az új föld lakói, mint a régi föld lakói, hanem tudatosabbnak. Elszántabbnak aziránt, hogy felfedezzék a valódi értékeket. Hirtelen picit sajnálni is kezded a régi föld lakóit, mert most már olyannak látod őket, mint valami "robotpilóta" üzemmódban vezetett, manipulálható, megfélemlíthető mátrix-tagok. De nem tudnak ám róla. Ez a félelem-alapú mátrix lényege. Hogy ne vegyék észre a mátrix tagjai, hogy milyen kifinomult módokon vannak megfélemlítve. Szuverenitásuktól megfosztva. Sajnálod is őket valahol, de az Új Föld lakóinak viszonylatában mégis az a sanda gyanúd támad, hogy egyébként a mátrix tagjainak is lenne választása. Választhatnának másképp. Sőt most hirtelen belelátsz egy mátrix-tag életébe és meglátod, hogy már ötször fel lett neki ajánlva a választás és minden alkalommal befogta a fülét. Nem akarta meghallani, mert nem akarta elhagyni a megszokottat. Félt, hogyha változtat és kilép a megszokottból (bármennyire is nem okoz neki semmi eufóriát), de akkor az álbiztonságot jelentő támogatás rendszerét el fogja veszíteni. És önmagában meg még nem mer bízni. Hogy is merne, eddig a megfélemlítés rendszeren belül élt. Anélkül, hogy tudta volna. Furcsa ezt így látnod.
Na gyorsan elkezded újra a vászon jobb oldalát nézni. Valahogy akkor megnyugszik a gyomrod, kisimul az idegrendszered. Valójában nem tűnik úgy, hogy könnyű élete van az új föld lakóinak, hanem sokkal inkább azt érzed, hogy még ha vannak is nehézségeik, akkor is annyira bíznak magukban és a képességeikben, hogy megoldják. Függően attól, hogy ki mikor választotta az új földön való életet, de már sok olyat látsz, aki nem fél semmitől. Azta micsoda perspektíva! Teljesen félelem mentesen élni a mindennapjaidat? Létezik ez? Ahogy nézed az új föld lakóit, úgy érzékeled, hogy valóban lehetséges. Próbálod megfigyelni, hogy mi is az elsődleges nagy különbség a régi föld és az új föld lakók közt. A legfontosabb talán az, hogy az új föld lakói mertek járt utat járatlanért elhagyni. Mintha égne bennük egy belső tűz, hogy felderítsék, mire is képesek. Mire is születtek. Mi is az igazság.
Igen, ez az: meg akarták ismerni az igazságot. Nem azokat az 'igazságokat', amiket duruzsoltak nekik kisiskolás koruk óta, hogy mit hogy kell, mit hogy illik, nem illik. Ja tényleg, ezt most veszed csak észre igazán, hogy a régi föld lakói illemszabályok alapján élnek folyamatosan. Betartják azokat a szabályokat, amiket ki tudja mikor és minek írt elő. Nem mernek azoktól eltérni. Csak a logikusban hisznek. Az Új Föld lakói pedig megerősödtek annyira önmagukban, hogy önmaguk váltak az elsődleges viszonyítási pontjukká. A saját géniuszuk. Olyan érzésed támad felőlük, mintha tudnák, hogy végtelenek. Mintha nekik a földi idő nem igazán számítana. Most hirtelen észreveszed a kisugárzásukat. A régi föld lakói mintha olyan sápadt arcúak lennének. Keresed bennük a fényt, a ragyogást, de maximum néhány másodpercre érzed egynéhány régi föld lakói arcán, de aztán kihúny. Valamiért nem tudják megtartani a belső ragyogásukat. Hát persze, a belső félelmeik miatt, hogy mit szólnak majd mások. Irigyek lesznek rájuk vagy sanda szemmel fognak rájuk nézni. Vagy megítélik őket, hogy mit gondolnak róluk. Most nézed az új föld lakóit. Mintha őket ez nem érdekelné. Nem viszonyítják magukat senkihez, csak árad belőlük a belső erő. Valahogy a limitációk mintha hiányoznának belőlük. Jaa, és az egyik legszembeötlőbb, hogy olyan érzést keltenek, mint akik hihetetlen sebességgel változnak. Folyton transzformálódnak. Rendre új meg új energiákat érzékelsz belőlük. Elsőre ezt nem tudod hová tenni, mert a régi földön ilyet nem tapasztaltál. Másrészt olyanok, mint akik sosincsenek idő szűkében és folyton olyan inspiráltak tűnnek. Alkotnak, alkotnak és még csak az sem zavarja őket, ha az alkotásaikat nem mindig fejezik be. Annál szebbnek látják a saját alkotásaikat, minél kevésbé úgynevezett tökéletesek. Ez furcsa neked, mert a régi földön mindennek olyan kis pöpecnek kellett lennie, hogy el legyen ismerve. Mindig a perfekcionizmus, meg a profizmus volt díjazva. Mindig az előremenetelt, a haladást mérték. Itt az Új Földön más. Nem lesz valami kevésbé tökéletes attól, hogy nem pont úgy tökéletes, ahogy a logikus elme elvárná. Ahogy nézed a vásznon a régi föld összképét, minden olyan sivárnak és unalmasnak érződik most már, hiába a sok logika és rengeteg plakett, bizonyítvány, certifikáció az emberek házának falain. Kicsit úgy vagy vele, hogy "kit érdekel?", ha nem mernek vele újat alkotni. Nem tudnak a káosz mesterei lenni. Hiányzik a valódiság, az igazi kreatív élet belőlük. Előírások alapján leélni az életüket? Hát nincs ennél többre vágyuk? Nem akarnak inkább csak játszani? Nem akarnak az Univerzum titkaival kísérletezgetni? De miért nem? Annyira szomorúnak érzed, hogy még mindig azért nem mernek kilépni a régi megszokottból, mert félnek attól, hogy elveszítenek régi barátságaikat. Nem tudják, hogy ha ez a félelem köti őket gúzsba, akkor valójában önmaguk teljességéről mondanak le.
Hirtelen kristálytisztán meglátod, amit ők nem látnak. Szó szerint inkább legmondanak önmaguk teljességéről, minthogy merjenek elveszíteni stabilnak hitt, de valójában álstabil kapaszkodókat. Nem akarják a szárnyaikat. Ott vannak szárnyaszegetten és még csak nem is látják. Megrázod a fejed, annyira kiábrándító.
Aztán nézed újra az Új Föld lakóit. Wow, hát elég merészeknek tűnnek. Még "hibázni" is mernek. Mintha értenék, hogy nem léteznek következmények. Mintha nem félnének a büntetéstől.
Ja igen, a régi föld lakói mintha mindig valami fejük fölött lévő pallos lesújtásától félnének. Vagy hogy kinevetik, kigúnyolják őket.
Az Új Föld lakói pedig mintha megbékéltek volna ezzel. Úgy vannak vele, hogy ha akarják, hát csak hadd gúnyolják ki őket, hadd nézzenek sanda szemmel rájuk. Tudják, hogy nem tud nekik ártani semmi. Ezért nem nagyon foglalkoznak vele. Maximum megmosolyogják azokat, akik őket kigúnyolják, vagy megítélik, de nem fog rajtuk a kritika. Erejükben már annyira meggyökereztek. Véget ért náluk az a korszak, amikor még hajlandóak voltak korlátozni az önkifejeződésüket annak érdekében, hogy külső forrásokból próbáljanak biztonságot meríteni. Kitágult a tudatuk és megértették ennek illúzió voltát és abbahagyták.
Azta, minél hosszabban nézed a filmet, annál nagyobb lesz a kontraszt.
És akkor hirtelen beléd csap a villám. Megérted, hogy fél lábbal a régi földön, fél lábbal az új földön állsz. És megy a mozifilm és jön az a képkocka, amikor szétválik a régi és az új föld. Érzed, hogy választanod kell, nem lehetsz fél lábbal itt, fél lábbal ott. Vagy teljesen a régi földön maradsz és ott folytatod az unalmas életed, vagy elkezdesz két lábbal meggyökerezni az Új Föld talaján.
Kockázat. Hohóóó, nagy kockázat.
Utána nincsenek már régi jól ismert biztonsági játszmák. De annyira vonzanak azok az emberek, akik törték az utat és már kialakították az Új Földi életüket. Valahogy felnézel rájuk. Tiszteled őket. Most hirtelen átérzed, hogy nekik sem lehetett könnyű a váltás. Ők is komoly árat fizethettek érte. Hirtelen mély tiszteletet érzel irántuk, hogy be merték vállalni, hogy el fogják őket hagyni olyanok, akik még nem akarnak szembe nézni a félelmeikkel. Nyílik a szakadék a régi föld és az új föld között. Érzed, hogy minél hosszabb ideig nem választasz, annál kényelmetlenebbé és fájdalmasabbá fog válni a hezitálás is. Egyre pokolibb érzés a nem választás is. Valahol várnád, hogy integetnek neked az Új Föld lakói és szurkolnak és kurjongatnak, hogy "gyere, gyere, itt sokkal jobb. támogatunk!", de elsőre nem érted, hogy miért, de nem mondanak ilyet neked. Kicsit meginogsz, mert voltak olyan szellemi vezetők akik ezt a képet ültették el a tudatodban az új földről és most mégsem ezt tapasztalod. De aztán megérted miért: a saját csillagodat követni mindig egy egyéni út. Ha mindig kapaszkodhatnál mások kezébe, akkor sosem fedeznéd fel a korlátlan mennyiségű belső erődet. És akkor elkezdesz hálát érezni azok iránt, akik nem nyújtották neked a kezüket, mert megérted, hogy ezzel segítettek neked a legtöbbet. Ettől függetlenül mondjuk azt érzed, hogyha az Új Föld mellett döntesz, akkor azért szeretnéd, ha tanulhatnál az úttörőktől. Amikor megveted a KÉT LÁBAD az új föld talaján, szeretnéd, hogy tanítsanak téged arról, hogy miben más, mint a régi és hogyan működik az Új Föld. Milyen téves elképzeléseket érdemes kiürítened a tudatodból, hogy te is azt érzed, hogy csak a végtelen egyediséged vitalitása pezseg az ereidben. Minél tovább nézed az új föld lakóit, annál jobban érzed, hogy most már csak itt akarsz lenni. Nézed a vászon bal felét és hirtelen már semmi nem vonz onnan. Beléd hasít, hogy annak a korszaknak örökre vége. És hirtelen egy tonnányi súny ürül ki belőled.
VÉGRE!
Kezdődhet az új korszakod. Végre, végre, végre az Új Földedet választottad.
Gratulálok!
A döntés a tied volt. Büszke lehetsz magadra. Sokféle új érzés kavarog benned. De tudod, hogy jól döntöttél. Új dimezniókat kezdesz érezni.
Érzed, hogy meg kell tanulnod dolgokat, de már sokkal bátrabb vagy és mintha a pénzre sem úgy néznél már, mint régen. Mert érzed, hogy bármit meg tudsz teremteni. Jobban bízol a teremtőerődben. És tudod, hogy a pénz az válaszol rád. Jééé, most ébredsz rá, hogy totálisan téves elképzeléseid voltak az anyagi dolgokról. Izgatottság jár át, hogy most végre olyan dimenziókban élsz, ahol mindenről megtanulhatod az igazi jelentését.
Izgalom, eufória!
Ha szeretnél az Új Föld dinamikáiról tanulni, akkor tudok segíteni.
Ezt tanítom évek óta és sok diákom fedezte fel az Új Földön való élet varázslatát a tanításaimat alkalmazva.
Bárhol is jársz, tudok segíteni. Egyénre szabott ajánlatért írj rám a gloria@gloriousgeniuses.com -on és egyeztetünk, ha pedig egyből belevetnéd magad az izgalmasabbnál-izgalmasabb tudásbázisokba, akkor www.gloriagrace.hu/onlinekurzus láthatod a kínálatot, amiből tudsz válogatni.
Ha jó értelemben mellbevágott és beaktivált téged ez a post, akkor oszd meg ismerőseiddel, akiknek szintén szüksége lehet erre az ébresztő jellegű üzenetre.
Új Földi korszakodat támogató ajánlatom, hogyha az Új Tudatosságos szezonjaimból ezen a héten vásárolsz, akkor egy ajándék aktivációs workshopot kapsz ajándékba.
Hozzászólások